Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesülete

Az élelmiszer-előállítóknak és a forgalmazónak veszélyelemző és a lehetséges veszélyforrásokat elhárító rendszereket és azok részegységeit kell működtetniük az élelmiszer-biztonsági problémák megelőzésére és azok kockázatainak csökkentésére. 

Az ún. HACCP rendszereket erre való tekintettel az élelmiszerbiztonsági problémák megelőzésére alkalmazzák mind a gyártói, mind a forgalmazói oldalon (így tehát az élelmiszer-előállítás és az élelmiszer-forgalmazás területén egyaránt megjelenik).  A HACCP mellett számos speciális fogalom használatos az élelmiszer-biztonság területén, amelyek az átlagos fogyasztó számára teljesen idegenül és érthetetlenül hangzanak. Érdemes emiatt röviden kitérni az élelmiszerlánc belső biztonsági mechanizmusainak megismerésére is, mielőtt számba vennénk azt, hogy az élelmiszer-előállítás rendszerén kívül milyen probléma-megoldási lehetőségek érthetőek el (elsődlegesen hatósági eljárásokat értve ez alatt).

Az élelmiszerek tehát egy sajátos lánc keretében (számos a biztonságot és minőséget szavatoló rendszer működése mellett) jutnak el az asztalunkra. A lánc több fázisból tevődik össze, amelyben az egyes fázisokban külön-külön érvényesülnek élelmiszerbiztonsági követelmények.

Nemcsak az élelmiszerek előállítására vonatkozó szabályok és a fogyasztóhoz való eljutásának mechanizmusa összetett, de a biztonságunkat felügyelő szervezetek rendszere is. Ha problémánk van, akkor sokszor azt sem tudjuk, hogy mi a szabályos és mi nem, azt pedig már végképp nem, hogy panaszunkkal hova fordulhatunk.

 Mindenekelőtt érdemes tudni, hogy az élelmiszerlánc hatósági felügyeletét a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal látja el. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter felügyelete alatt áll. Szervezeti formáját tekintve egy központi hivatal, amely feladatait elsődlegesen területi szervein keresztül látja el, ugyanakkor illetékessége az egész ország területére kiterjed. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal 2007. január 1-jén jött létre számos korábbi szervezet általános jogutódjaként.

A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal létrejöttét követően 2007. október 1-jétől élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos feladatok ellátása továbbiakban az alábbiak szerint módosult:

• az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat területi intézeteinek élelmiszer-ellenőrzési feladatait az MgSzH területi szervei látják el
• az Országos Tisztifőorvosi Hivatal növényvédő szer és termésnövelő anyag engedélyezéssel kapcsolatos feladatait, valamint az Országos Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézet élelmiszer-ellenőrzéshez kötődő élelmiszer-biztonsági, élelmiszer mikrobiológiai, élelmiszeradalék és kémiai szennyező anyag, élelmiszerkémiai és analitikai feladatait a MgSzH Központja látja el.

A vendéglátóhelyek ételkészítését és étkeztetését, mint élelmezés és táplálkozás-egészségügyi hatósági feladatokat ellátó szervek, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat regionális és kistérségi intézetei ellenőrzik továbbra is (ez alapvetően közegészségügyi érdek). Az ÁNTSZ szerepe az ellenőrzéseken túlmutat azonban, így általánosságban vizsgálja az élelmiszerek okozta megbetegedéseket járványügyi szempontból és táplálkozás-egészségügyi vizsgálatokat végez.

Az élelmiszerlánc-biztonság tudományos művelésének letéteményese a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal (MÉBIH). A MÉBIH egyik legfontosabb feladata a nemzetközi kapcsolattartás, amelynek keretében olyan átfogó rendszerekkel működik együtt, mint az Európai Unió gyors vészjelző rendszere (RASFF), illetve a WHO sürgősségi vészjelző rendszere (INFOSAN Emergency). Rendkívül fontos feladata továbbá a MÉBIH-nek az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos tudományos kockázatbecslés és elemzés, különösképp az aktuális eseményekre tekintettel.

Az élelmiszerekkel kapcsolatos agresszív vagy megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok vonatkozásában a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, a gazdasági verseny érintettsége esetén pedig elsősorban a Gazdasági Versenyhivatal jogosult eljárást lefolytatni fogyasztói panasz vagy a formálisabb bejelentés alapján.

A hatósági jogérvényesítéstől élesen megkülönböztetendő az ún. magánjogi út. A kettő között az a legfontosabb különbség az, hogy a hatósági eljárások hivatalból is megindulhatnak, míg a magánjogi út, azaz a bíróságok előtti polgári per kérelemhez kötött. Emellett fontos különbség, hogy a hatóság tevékenységtől eltilthat, bírságolhat, ugyanakkor az élelmiszer-biztonsági szabályok megszegéséből fakadóan keletkezett károk megtérítése vonatkozásában hatáskörrel nem bírnak. Bármilyen élelmiszer-biztonsági problémával találkozunk, akkor annak megoldása érdekében tehát érdemes hatósághoz fordulnunk, míg ha kárunk keletkezne, úgy bírósághoz, vagy esetleg alternatív eljárásokban gondolkozva a lakóhelyünk szerint illetékes megyei békéltető testülethez fordulnunk.

A termékfelelősségi szabályok, amelyek vonatkoznak az élelmiszerekre is, rendkívül szigorúak. Magyarország részvétele a nemzetközi gazdasági integrációban, az áruforgalom biztonsága, a fogyasztók érdekeinek védelme, valamint a termékek korszerűsítésének fokozása és minőségük javításának követelménye tette szükségessé, hogy a modern termelési feltételek mellett a gyártót a hibás terméke által okozott kárért az általánosnál szigorúbb felelősség terhelje. A legsúlyosabb kár, amely az előállított termékek elfogyasztása által érhet minket az valakinek a halála, testi sérülése vagy egészségkárosodása folytán bekövetkezett, elsősorban nem vagyoni kár.

Jogi értelemben egy termék akkor hibás, ha nem nyújtja azt a biztonságot, amely általában elvárható, figyelemmel különösen a termék rendeltetésére, ésszerűen várható használatára, a termékkel kapcsolatos tájékoztatásra, a termék forgalomba hozatalának időpontjára, a tudomány és a technika állására.A termék hibája által okozott károk megtérítésére főszabály szerint a gyártó köteles, rendkívül szigorú felelősségi szabályok mellett. A károsulttal szemben a gyártó felelősségének korlátozása vagy kizárása semmis.

Mielőtt azonban bíróságra rohannánk, és hosszas pereskedésbe kezdenénk, feltétlenül vegyük figyelembe azt, hogy a kárt, a termék hibáját és a kettő közötti okozati összefüggést a károsult köteles bizonyítani.