Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesülete

• Adalékanyagok: Az „E számok” bűvöletében
• „Öko” és „bio” élelmiszerek
• GMO (genetikailag módosított organizmusok)
• INBÉ (irányadó napi beviteli értékek)
• KJ és kcal
  
• Vitaminok

Adalékanyagok: Az „E számok” bűvöletében

Az élelmiszer-adalékanyagok olyan anyagok, amelyeket nem fogyasztanak önmagukban élelmiszerként, de valamilyen technológiai célból, szándékosan adják az élelmiszerhez. Ez a technológiai cél lehet:

• az élelmiszer tápértékének megőrzése
• a különleges táplálkozási igényű fogyasztói csoportok számára előállított élelmiszerekhez szükséges összetevők vagy alkotórészek biztosítása
• az élelmiszer eltarthatóságának vagy stabilitásának növelése vagy érzékszervi tulajdonságainak javítása
• az élelmiszer gyártásának, feldolgozásának, előkészítésének, kezelésének, csomagolásának, szállításának vagy tárolásának elősegítése

Az édesítőszerek alkalmazása az előbbi technológiai célok mellett az alábbiakra alkalmazható:

• a cukrot helyettesíti a csökkentett energiatartalmú élelmiszerek, a nem kariogén élelmiszerek vagy a hozzáadott cukor nélkül készült élelmiszerek előállításakor
• a cukrot helyettesíti abban az esetben, ha ez lehetővé teszi azt, hogy növeljék az élelmiszer felhasználhatósági időtartamát
• alkalmas a különleges táplálkozási célokra szánt élelmiszerek előállítására

Ugyancsak speciális kört képeznek a különböző színezékek, amelyek esetében ugyancsak speciális esetekben alkalmazhatóak, így

• visszaállítja az élelmiszerek eredeti megjelenését, amelyek színét a feldolgozás, a tárolás, a csomagolás és a forgalmazás oly módon változtatta meg, hogy azok látványának vonzereje csökkenhetett
• tetszetősebbé teszi az élelmiszerek megjelenését
• színt ad az egyébként színtelen élelmiszereknek

Bármely célt is szolgálja az adalékanyagok használata, fontos, hogy az anyagokat a jó gyártási gyakorlatnak megfelelően, legfeljebb a kívánt hatás eléréséhez feltétlenül szükséges mennyiségben szabad alkalmazni, feltéve hogy használatuk nem vezeti félre a fogyasztókat.

Az élelmiszer-adalékanyagok esetleges ártalmasságának a megállapítására az egész világon toxikológiai vizsgálatokat és különféle biológiai teszteket végeznek. Ha a vonatkozó előírásoknak megfelelő adalékanyagok valamelyikéről kiderül, hogy veszélyezteti az emberi egészséget, az érintettek a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központjához fordulhatnak.

PRAKTIKUS TANÁCS:
Ne ijedjünk meg az E számoktól, inkább legyünk körültekintőek és figyeljünk oda a változatos étkezésre. Az adalékanyagokat jelölő E számoktól való félelem tévhit, ugyanis a szabályoknak megfelelően előállított élelmiszerek nem tartalmazhatnak olyan mennyiségű adalékanyagot, amely az egészségünkre káros lehetne. Az alábbi táblázat összefoglalja, hogy melyik E-szám milyen adalékanyagot jelöl.
 

„Öko” és „bio” élelmiszerek

Az élelmiszerek vásárlása során az ár és minőség után a választáskor egyre fontosabb szempont, hogy a terméken megtalálható-e a már-már bűvösnek nevezhető „bio” és „öko” jelölések (ezek egyaránt az ökológiai termelésre utalnak, bár a hazai köznyelvben a bioétel megjelölés terjedt el). A fogyasztók számára a „bio” és „öko” szó azt az üzenetet közvetíti, hogy a vásárolt termék az egészséges életre tekintettel készült.

A „bio” és „öko” megjelölés alapvetően a növény termesztésének, a termelő által folytatott  gazdálkodás módjának, valamint az állattenyésztés módjának a megjelölésére szolgál. A biogazdálkodás során ugyanis tilos a szintetikus vegyszerek, műtrágyák, növényvédő szerek, mesterséges adalékanyagok használata, valamint tilos az ún. GMO (azaz génmódosított szervezetek) alkalmazása, valamint az ionizációs besugárzás, az állattartásban pedig antibiotikumok, hozamfokozók használata.

Jogszabályok határozzák meg, hogy mely követelmények teljesítése esetén lehet egy terméket „bio” vagy „öko” jelöléssel illetni. Az ökológiai termelésre utaló kifejezéssel csak olyan élelmiszer hozható forgalomba, amely rendelkezik a termelési módszereknek az ún. Öko EK rendelet szerinti tanúsítvánnyal. Az Öko EK rendelet szerint a feldolgozott élelmiszereket csak akkor lehet ökológiaiként címkézni, ha valamennyi vagy szinte valamennyi mezőgazdasági eredetű összetevőjük ökológiai.

INFORMÁCIÓ (i):
Rendkívül szigorú feltételeknek kell megfelelnie az ökogazdálkodás keretében mind a növénytermesztésnek, mind az állattenyésztésnek, melyek közül az alábbiak a legfontosabbak:

• Az ökológiai növénytermesztés során olyan földművelési és növénytermesztési gyakorlatot kell alkalmazni, amely fenntartja vagy növeli a talaj szervesanyag-tartalmát, fokozza a talajstabilitást és a talaj biodiverzitását, valamint megelőzi a talajtömörödést és a talajeróziót.
• Ásványi eredetű nitrogén tápanyag-utánpótló szerek nem alkalmazhatóak a növénytermesztés során.
• Kártevők, betegségek és gyomnövények által okozott károk megelőzése elsősorban ezek természetes ellenségeinek védelmére, a fajok és fajták kiválasztására, a vetésforgóra, a termesztési technológiákra és a hőkezelési eljárásokra támaszkodik a növénytermesztés.
• A vetőmagtól és vegetatív szaporítóanyagtól eltérő termékek előállítására kizárólag ökológiai termelés keretében előállított vetőmagot és szaporítóanyagot szabad felhasználni.
• Az ökológiai tartású állatoknak ökológiai gazdálkodási egységben kell születniük és nevelkedniük.
• Az állatok számára folyamatos hozzáférést kell biztosítani szabadtéri területhez, lehetőleg legelőhöz, amennyiben az időjárási viszonyok és a talaj állapota ezt megengedi.
• Az  ökológiai tartású állatokat elkülönítve kell tartani a többi állattól.
• Az állatok szaporításának természetes módszereken kell alapulnia.
• Az állatok takarmányát elsősorban az állatokat tartó mezőgazdasági üzemből vagy az ugyanabban a régióban lévő ökológiai mezőgazdasági üzemekből kell beszerezni.
• Az állattenyésztésben növekedésserkentők és szintetikus aminosavak használata.

PRAKTIKUS TANÁCS:
Tapasztalatok szerint a problémát nem elsősorban az ellenőrzött biogazdaságokban folyó termeléssel kapcsolatosak, hanem éppenséggel a terméküket fogyasztókat megtévesztő módon biotermékként aposztrofáló vállalkozásokkal. A legtöbbet a megtévesztés elkerülése érdekében mi magunk tehetjük, elsősorban azzal, hogy csak szabályosan jelölt bioterméket választunk (legyen rajta az ellenőrző szervezet neve és kódszáma, így például Biokontroll Hungária Kft., HU-ÖKO-01) vagy gyanú esetén elkérjük a vonatkozó tanúsítványokat.

GMO (genetikailag módosított organizmusok)

Manapság az élelmiszergyártás sajátos új technológiái is használatosak. Ezek közzé tartoznak a géntechnológiai módosítás lehetőségei. Ennek során egy élő sejtbe idegen gént juttatnak, minek következtében a biológiai információ, amelyet a sejt hordoz magában megváltozik és ez a változás továbböröklődik. Az így létrejövő új élelmiszerek takarmányként, vagy alapanyagként közvetlenül kapcsolatba kerül a tápláléklánccal.  A létrejövő GMO jellemzőire szigorú jogszabályi követelmények vonatkoznak.  

A legfontosabb követelmény a GMO élelmiszerekkel szemben:

• nem gyakorolhat kedvezőtlen hatást az emberi egészségre, az állati egészségre vagy a környezetre
• nem tévesztheti meg a fogyasztót
• nem különbözhet a helyettesíteni kívánt élelmiszertől olyan mértékben, hogy szokásos elfogyasztása táplálkozási szempontból hátrányos legyen a fogyasztóra nézve.

A GMO élelmiszerek forgalomba hozatala minden egyes esetben engedélyköteles.  

INFORMÁCIÓ (i):
A GMO élelmiszerek vonatkozásában fontos, hogy ezen jellegéről tájékoztatást kapjunk,  hogy eldönthessük megvásárolunk-e egyáltalán. Ennek eldöntésében segítségünkre lehet a termék címkéje, amelynek tartalmaznia kell az alábbiakat:

• ha az élelmiszer egynél több összetevőből áll, a "géntechnológiával módosított" vagy "géntechnológiával módosított (összetevő neve)-ből előállított" szavaknak kell szerepelniük az összetevőknek a felsorolásában, közvetlenül az érintett összetevő neve után zárójelben
• ha az összetevőt egy kategória nevével jelölik meg, a "géntechnológiával módosított (szervezet neve)-t tartalmaz" vagy "géntechnológiával módosított (szervezet neve)-ből előállított (összetevő neve)-t tartalmaz" szavakat kell az összetevők felsorolásában feltüntetni
• ha az összetevők felsorolása nem szerepel, a "géntechnológiával módosított" vagy "géntechnológiával módosított (szervezet neve)-ből előállított" szavaknak kell a címkén egyértelműen szerepelni
•  

A GMO jelleg megjelölésére lehetőség van lábjegyzetként is, azonban ebben az esetben legalább az összetevők felsorolásának betűnagyságával kell azokat nyomtatni.

INBÉ (irányadó napi beviteli értékek)

Manapság egyre több terméken találhatunk utalást az Irányadó Napi Beviteli Értékekre. Ez az úgynevezett INBÉ táblázat, a csomagoláson feltüntetett, százalékban és különböző mértékegységekben megadott mutatókat tartalmaz, melyekből következtethetünk a helyes fogyasztási arányokra. Fontos tudni, hogy a feltüntetett adatok csupán irányadóak, egy szokványos alkatú, átlagos munkát végző felnőtt emberhez viszonyított mennyiségek. Önmagában a táblázat feltüntetése még távolról sem jelenti, hogy az adott élelmiszer egészséges. Véleményünk szerint nem lenne szerencsés, ha az emberek tudatában az a nézet alakulna ki, hogy a táblázat az egészséges élelmiszereken van feltüntetve. Valójában az INBÉ táblázat feltüntetésének semmi köze ahhoz, hogy az adott termék fogyasztása egészséges-e vagy sem. Ettől függetlenül hasznos, és ha vesszük a fáradtságot a számolásra, bizonyosan hozzájárul a megfelelő táplálkozási szokások kialakulásához. Érdemes még figyelembe venni, hogy a táblázatban feltüntetett adatok többnyire nem az adott kiszerelésre vonatkoznak, hanem egy meghatározott adagra (pl. 2 literes szénsavas üdítőkön többnyire 250 ml, vagyis egy pohár üdítő a táblázatban szereplő számok alapja).

KJ és kcal

Az élelmiszerek egyik legfontosabb tulajdonsága energiatermelő képességük. Ennek mértékegysége a kalória (a kcal kilokalóriát jelent). Nemzetközi megállapodások alapján sokszor ugyanezt a tulajdonságot más mérőszámmal, joule-lal (J) fejezik ki, ami munka- és energiaegység. Egy J=0,239 kal-nak, 1 kcal=41,86 J-nak felel meg.

Az, hogy egy étel mennyire tápláló, mindössze néhány igen fontos alkotóelemen múlik, ezek a fehérjék, a zsírok és a szénhidrátok. Külön ki kell emelni a sejtépítésben nélkülözhetetlen aminosavakból felépülő, úgynevezett „teljes értékű” állati eredetű fehérjéket, valamint a növényi olajokban található telítetlen zsírsavakat, mivel ezekhez a szervezet más élelmiszerekből nehezen jut hozzá.

A szénhidrátok (különösen a cukrok és a zsírok) azért fontosak, mert a szervezetünk ezekből elégíti ki az energiaigényét. A leggyakoribb szénhidrátforrások a gabonafélék, a burgonya és a cukor. A szénhidrátszükségletet valójában pontosan nem határozhatjuk meg, mivel az emberi szervezet a fehérjékből és a zsírokból is képes szénhidrátokat előállítani. Napi fogyasztása 350–500 g-ban határozható meg. A cukor, ideértve az édességeket és a cukrozott üdítőitalokat, nagymértékben hozzájárult az emberek „túlsúlyához”. Nem kedvező, hogy a gyümölcs- és zöldségféléknek az étrendben elfoglalt mind fontosabb szerepe az utóbbi negyedszázadban megtorpant.

Táplálkozás-élettani szempontból kedvezőtlennek ítélhető meg a természetes formájú növényi szénhidrátok és a rostban gazdag ételek háttérbe szorulása, ugyanakkor a cukorféleségek előretörése. A cukor nagy arányú fogyasztása azért is veszélyes, mert az emberi szervezet számára idegen, nem természetes az, hogy nagy mennyiségű tiszta cukor kerül közvetlen bevitelre. A fogakra és a szervezetre gyakorolt hatása (lásd cukorbetegség) mellett környezetvédelmi szempontból sem szerencsés ez a magas cukorfogyasztás, mert a répacukor ipari technológiával kerül előállításra, melyben rengeteg vegyszert használnak.

A fehérjék szervezetünk építőelemei. Az emberiség egészét tekintve azt lehet mondani, hogy a fehérjebevitelt – különösen az állati eredetű fehérje – a kívánatos szint alatt van. Az európai fogyasztás átlaga napi 100 g felett van, és a hazai fogyasztás nagyjából ugyanennyi, bár a növényi eredetű fehérjék aránya nálunk magasabb.

A különböző zsírok szintén fontos táplálékok, energiaforrásként és tartaléktápanyagként szolgálnak.  Napi átlagos fogyasztásuk 70–90 gramm körül mozog. Az utóbbi néhány évtizedben ismerték csak fel a telítetlen zsírsavak fontosságát, amelyeket főként a növényi eredetű olajok tartalmaznak. A zsírfogyasztáson belül a növényi és az állati eredetű zsírok fele-fele arányát tekintik ideálisnak. Az európai országokban a szükségesnél több zsírt fogyasztanak. Hazánkban az étrend különösen sok zsírfélét tartalmaz, de a növényi olajok (margarinok) térhódítása és növekvő részaránya kedvező jelenség. A zsiradékok létfontosságú élettani szerepükön túl egyfajta raktárként is funkcionálnak, a bennük oldódó vitaminok pedig szintén nélkülözhetetlenek.

INFORMÁCIÓ(i):
A táplálkozástudomány álláspontja alapján a WHO (Egészségügyi Világszervezet) a felnőtt emberi szervezet energiaigényének fedezésére az elvégzett fizikai munka mennyiségétől függően naponta 2400–3100 kilokalóriát tekint ideálisnak. A tényleges szükségletet a kor, az éghajlat, a végzett munka nehézsége, és jelentős részben az emberi szervezet egyedi tulajdonságai módosíthatják. A fejlődő országokban ennél lényegesen kevesebb az egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás energiatartalma. Európában és Magyarországon – ahogy erre fentebb utaltunk – a táplálkozás kalóriaértéke a szükségesnél több, megközelíti a 3500 kalóriát.  Ennek az energiamennyiségnek az elfogyasztása valójában nem indokolt. Jellemző a táplálkozási szokásainkra, hogy az energia dús ételek között is kiemelt szerep jut az állati eredetű zsiradékok fogyasztásának. Ezek közül egyedül a vaj fogyasztása nem mutat növekvő tendenciát.

Vitaminok

A vitaminok elnevezése a vita (élet) és az aminosav szavakból származik, de a vitaminok közé ma már nem csak aminosavakat sorolnak, hanem rendkívül sok különböző vegyületet. Ezeknek az anyagoknak a felismerése és optimális beviteli szintjük meghatározása az utóbbi évszázad folyamán fokozatosan bővült.

Ideális esetben a megfelelő vitaminbevitelt biztosítja a változatos, kiegyensúlyozott étrend. Különösen fontos, hogy a téli hónapokban, tavasz kezdetével megfelelő mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt fogyasszunk, mert a nyáron felhalmozott készleteink eddigre kifogyóban vannak. Természetesen mód van rá, hogy különböző táplálékkiegészítők szedésével pótoljuk a hiányos vitaminbevitelt, de a szakértők többsége egyetért abban, hogy a helyes táplálkozást semmi sem pótolhatja.

A vitaminoknak, a vitaminozott ételeknek lassan már külön kultusza van, és rengeteg olyan terméket lehet kapni, melyek hozzáadott vitamint tartalmaznak. Ezek a termékek azt a hamis érzetet keltik, hogy fogyasztásuk jó hatással van az egészségre. Tartsuk azonban szem előtt, hogy ez nem feltétlenül igaz.

INFORMÁCIÓ(i):
Szervezetünk igen kényes egyensúlyát felboríthatja a kelleténél lényegesen nagyobb, vagy nem megfelelő arányú vitaminbevitel. A gyermekeknek szánt élelmiszerek, édességek sem attól egészségesek, hogy tele vannak vitaminnal. Egy cukorka például még ugyanúgy elrontja a gyerek fogát és megemeli a vércukorszintjét, attól, hogy sok benne a vitamin.