Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesülete

A magánnyugdíjrendszer, a kötelezõ társadalombiztosítási rendszerhez kapcsolódó kötelezõ járulékfizetésen alapuló nyugdíjrendszer, mely a társadalombiztosítási rendszerhez kapcsolódva gondoskodik idõskor és megrokkanás esetén az állampolgárok biztonságáról. Az állampolgárok tagdíjfizetésen és egyéni számlán alapuló magánnyugdíját és a magánnyugdíjpénztári rendszert az 1997. évi LXXXII. törvény szabályozza.

A magánnyugdíjpénztár a hivatkozott törvény szerint létrehozott, önkormányzatiság elvén mûködõ, a tagok tulajdonában lévõ olyan intézmény, amely a kötelezõ nyugdíjjárulék egy részét, az esetleges kiegészítõ befizetéseket tagdíjként gyûjti, a tagdíjbefizetéseket befekteti és a tagdíjat, valamint annak hozamát a tag egyéni számláján jóváírja. A pénztár a nyugdíjkorhatár elérésekor az egyéni számlán jóváírt fedezet alapján nyugdíjszolgáltatást nyújt.

A pénztárak eltérõ taglétszámmal és vagyonnal rendelkeznek, a legtöbb pénztár esetében vagyonkezelõ gondoskodik a befektetések eredményességérõl, más-más hozamot érnek el.

Nyílt pénztárról beszélünk, ha a lehetséges pénztártagok körét nem korlátozza.

Zárt pénztárról, ha az szakmai vagy más szervezési elv alapján (pl. munkahely) a pénztár lehetséges tagjainak körét meghatározza.

A pénztár a bevételeit köteles több részre bontani. A bevételei egy részébõl köteles fedezeti és likviditási tartalékot létrehozni, illetõleg egy részét pedig mûködési tevékenységre elkülöníteni. A tartalékok kizárólag a törvény elõírásai szerint használhatók fel. A befizetések tartalékok közötti felosztásának mértékét a pénztár a Szervezeti és Mûködési Szabályzatban szabályozza.
A fedezeti tartalék a szolgáltatások fedezetének gyûjtésére és finanszírozására szolgál, a mûködési tartalék a bevételek mûködési tevékenységre elkülönített része, a pénztár mûködésének a tagok által közösen megteremtett forrása, míg a likviditási tartalék a pénztár fizetõképességének biztosítására szolgáló, a tagok által közösen finanszírozott tartalék.

A pénztár egészére vonatkozó nettó hozamráta értéke

A pénztár befektetési teljesítményének eredményességi mutatója a nettó hozamráta. Azt mutatja meg, hogy a pénztár vagyona - a befektetés eredményeképpen - az adott idõszakban milyen mértékben gyarapodott. A nettó hozamráta számításának módszerét a 282/2001. (XII.26.). Kormányrendelet 4. sz. melléklete tartalmazza. A hivatkozott Kormányrendelet 21. § (1) bekezdés a) pontja alapján a pénztár egészére vonatkozó nettó hozamrátát kell közzétenni.

Referenciaindex

A 282/2001. (XII.26.) Korm. rendelet 21. § (1) bekezdés a) pontja alapján a pénztáraknak minden évben, legkésőbb a pénzügyi évet követő év június 30-áig nyilvánosságra kell hozni a pénztár egészének a tárgyévi és az azt megelõzõ négyévi nettó hozamrátáját a hivatkozott Kormányrendelet 4. számú mellékletében leírt módszerrel számítva, valamint a referenciaindex ugyanazon idõszakra vonatkozó hozamrátáját. A referenciaindex hozamrátáját csak 2002. január 1-jétõl kezdõdõ idõszakra kell publikálni.

Referenciaindex hozamráta: az a hozamráta, amit az adott pénztár befektetési politikájában meghatározott összetételû vagyonnal jellemzõen a piacon el lehet érni, és ezzel a pénztár ténylegesen elért befektetési teljesítményét össze lehet vetni.

Pénztárak Garancia Alapja

A tagok befagyott követelése és a szolgáltatási tartalék "hiánya" esetén, továbbá a felszámolás alatt álló pénztár tagjai számára garantálja - fõszabályként - a tag egyéni számlája alapján fennálló követelésének összegét.